Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ha a nő szeret, folyvást szeret. A férfinak közben egyéb dolga is van

                                                            

A nők minden korban és minden nemzeteknél egyformán szerettek és szeretnek. Ők a szerelem igazi művészei és mesterei. Számukra ez az élet egyetlen célja. Szerelmük mindig egészséges, mindig tökéletes és emellett mindig reális.

                                                       

A férfi gyakran megunja a szerelmet. A nő mindig csak a szeretőjét unja meg.

                                                       

Tetszeni, ez a nők hivatása és egyetlen kötelessége, mert hiszen csak ezen a réven hódíthatják meg a férfiakat. Más út számukra nincs, mint a külsőjük csinosítása, kendőzése és felöltöztetése. Az a nő, aki nem hiú, nem becsüli meg ezt az egyetlen természetes tőkéjét, hasonló a rossz kereskedőhöz, aki portékájának nem viseli gondját, sőt azt romlani hagyja.

                                                              

A legtöbb nő nem az erős támadásnak esik áldozatul, hanem a gyönge ellenállásnak.

                                                             

Az asszonyt semmi sem téríti vissza férjéhez annyira, mint az a házasságtörés, amelyben csalódott.

                                                                

Minden ember más-más lény kinek-kinek a szemében. S ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy ugyanaz az asszony sohasem volt két férfié.

                                                           

A férfi tüstént megvallja szerelmét, de sokáig habozik, amíg megmondja, hogy nem szeret többé. A nő a fordítottja ennek.

                                                        

A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.

                                                               

Ha a férfi többé-kevésbé mindig csalódik a nőben, az azért van, mert megfeledkezik arról, hogy nem egészen ugyanazon a nyelven beszélnek, s hogy a szavaknak, kivált az érzelmi kérdésekben, számukra más-más súlyuk és más-más értelmük van.

                                                             

 

A nőnek nincs meg a kellő képessége arra, hogy csupán akaratának a megerőltetésével, gyökeresen eltörölje annak a képét, aki sokáig lenyűgözte. Egy másikkal kell helyettesítenie. Nem rombol, hanem egymásra illeszt. Amikor a második kép nagyobb és szélesebb az elsőnél, s emebből semmi sem látszik többé, akkor minden jól van. Ez a feledés. Amikor kisebb nála, s a réginek a szélei kilátszanak alóla, akkor hiába minden: ez a lelkifurdalás.

                                                           

A szerelemben a nő attól születik meg, amit kap, a férfi pedig abba hal bele, amit ad

                                                            

Az a férfi, akit valamely nő, ha bármily kevéssé is, de szeretett valaha, s ez a szerelem se nem számításon, se nem érdeken alapult, örökké lekötelezettje neki, s akármit is tesz majd érte, sosem tehet annyit, amennyit emez őérette tett.

                                                             

Időnként elgondolkodom azon, vajon tényleg illenek-e egymáshoz a nők és a férfiak. Talán jobb lenne, ha csak szomszédok lennének, és időnként átugranának egymáshoz

                                                               

Egy leány szívét félelemmel tölti el, ha egy fiatalember magától értetődőnek veszi a szerelmét és arra sosem vesz fáradságot, hogy viszont-szerelméről biztosítsa.

                                                               

Asszonyok fülükkel, férfiak szemükkel szeretnek.

                                                               

A szerelmes asszonytól minden jó várható és minden rossz kitelik

                                                                 

A hűtlen nő, ha az érdekelt férfi annak tudja, csupán hűtlen; ha hűségesnek hiszi, akkor hitszegő.

                                                                     

Az asszony mindent eltitkolhat, csak szerelmét nem.

                                                          

Az asszony olyan kedveskedéseket használ csalétkül, amelyek látszólag a szellemből és a szívből fakadnak. A férfi belekap a horogba s nem talál mást, csak szerelmet.

                                                          

Őrült minden asszony, aki titkolt szerelmet táplál keblében, mert az ilyen titkolt, viszonzatlan szerelem fölemészti életét.

 

                                                        

Ha Isten a nőt a férfi urává akarta volna tenni, Ádám fejéből vette volna. Ha rabszolgájává, a lábából. Ámde oldalából vette, mert élettársává, egyenlő párjává akarta.

                                    

Mindnyájunknak, férfiaknak és nőknek egyaránt, megvan a magunk párja a szerelmi örömhöz. Sokszor csak későn akadunk rá. Némelyek sohasem.

                                          

                                           A férfi sorsa a nő.

                                             

Férfinál minden érzemény gondolat, asszonynál minden gondolat érzemény, ez a nagy különbség a két nem között.

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Egy belső hang

(Egy belső hang, 2009.06.15 09:23)

Egy belső hang, mely
Feléd irányít, s én
Képtelen vagyok e különös,
Csábító hangot nem
Meghallani, mintha csak
Szirén éneke volna.

S Calypso szigetének
Partjai, mint mágnes
A vasat, úgy vonzza
Kicsiny hajómat, s nincs
Szél, mi irányváltásra
Késztethetne…

Legalábbis azt hiszem…
De ha egyszer végre
Partot ér hajóm,
S fejem Calypso
Lágy ölébe hajtom…
Erőt vesz majd rajtam…

… egy örök álom.

Sugarloaf : Túlélni téged!

(Sugarloaf : Túlélni téged!, 2009.06.14 16:30)





Szívemen csomagok
Futok, csak rohanok
Múljon el ez az egész!



De idebent valahol
Hiányod zakatol
Feledni olyan nehéz
Szerelem, szerelem
Mit tettél te velem?!
M'ért lettem valaki más?



Mikor már egyedül
Csak a csönd hegedül
Mindegy, hogy ki a hibás.



Nincs választás!



Vár rám egy élet
Túlélni téged



Átírni végleg
A jót és a szépet



Hiába szeretek
Hiába szeretett
Sohasem gyógyul a seb
Jöhet új szerelem
Ugyanazt keresem
Valahogy semmi se szebb



Mint az a pillanat
Amikor megragadt
Szívem a szíved falán



Hát megadom magamat
Járom az utamat
S elmúlik egyszer talán...
A hűség bent!

Arcába mondtam

(Arcába mondtam, 2009.06.12 08:52)

Arcába mondtam. hogy nem szeretem,
Lestem, hogy erre mit monnd nekem,
Gyötörtem kinoztam szüntelenül,
Féltékeny voltam de kegyettlenül
Hazudtam ,hogy más srác vár,
Szerettem volna ha könnyet ejt már,
De ö csak kacagva felém hajolt:
S azt sugta a fülembe:"Szeress Engem"
A szived az enyém érzem
Elöktem magamtol durván.
S ö döbbenten nézett én rám,
A két szemét még most is látom
Nem szolt semmit csak el emnt a sötétben
Hervadt falevél lehul az fárol,
Elvitte öt az öszi szél,
Mégis minden este visszavárom ,
Mert szivem csak öérte él,
Elmult a tavasz és elmúlt a nyár,
Szomoru szivem csak ö reá vár
Balátom hibáztam, megbántam én
De él még bennem egy halovány remény
Visszajön hozzám ha eljön az ösz
Szerelmünk emléke mindent legyözz,
És épp ugy fog szeretni mint az elött!!!!!!!!!!!!

NEKEM

(NEKEM, 2009.06.11 07:47)

"Nekem, azaz érzés úgy kell,
amit csak te indíthatsz el!
Nélküled máshol lennék…

Mosolyod a lelkemnek kell,
jó így ébrednem fel.
Nincs is már mit kívánjak…

Egy szót sem szólok,mégis látod,
ha valami nem jó vagy éppen bántott.
Nem kell tudnod,elég,ha érzed.
És minden rossztól a szíved véd meg… "

 

 

Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>

Statisztika

Online: 2
Összes: 245189
Hónap: 3584
Nap: 96