Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


  Tanácsok házasulandóknak

 

Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből.

Hagyjatok teret egymásnak az együttlétből.

 Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában.

 Adjatok egymásnak a kenyeretekből, de ne ugyanazt a szeletet egyétek.

 Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok.

 Örüljetek és táncoljatok együtt, de időnként engedjétek egymást egyedül lenni.

Gondoljatok arra, hogy a lant húrjai is külön állnak, mégis ugyanaz a zene szól.

                        -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.

 

 A házasság egy szövetség olyan bajok közös elviselésére, amelyek egyébként nem keletkeznének.

                                 -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Minél több szeretet és jóság sugárzik belőled, annál több áramlik rád vissza.

                                    -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

 Egy nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette.

                                        -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

A szerelem mindenre talál mentséget, csak az aljasságra nem.

                                     -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

A szerelem nem okoskodik, ha már okoskodik akkor már nem szerelem.

                                     -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Tiszteld a nőket, ők szövik és fonják földi sorsunkba a mennyei rózsát.

                               -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Sohasem lehet tudni a nőnél, hol végződik az angyal, és hol kezdődik az ördög.

                                  -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

 A szívnek nincsenek ráncai.

                                   -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Egy nőt feledni éppen azért nehéz, mert jólesik rá az emlékezés.

                              -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Ki bánatot sosem ismert, az boldogságot meg nem ért. 

                                 -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Ahol a szemek beszélnek, ott már szavakra nincs szükség.

                           -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Semmit sem szeret jobban a vágy, mint amit nem szabad.

                                     -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.- 

A szerelem üldözi azt, ami elillan, és elfordul attól,ami kínálja magát.

                                 -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.- 

Nem az az igazi, akivel le tudnád élni az életed, hanem az, aki nélkül nem.                                      

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

wqwq@citromail.hu

(szabo zsigmond, 2010.01.21 16:50)

nagyon jo ez az oldal (köszi hogy an ilyen :)

elhagyott

(elhagyott, 2009.06.15 09:20)

elhagyott az erő s értelem
nem hiszem de még elképzelem
ahogy a napok haladnak
s vagyok csak magamnak
betegen szobám mélyén
vagy a létra legtetején
festőhenger a kezemben
s csak egy kép jár a fejemben
te, te te te s megintcsak te
fehérre mázoltam a falakat
s elfolytottam a szavakat
rossz, hogy nem láttalak
napok óta s csak vártam azt
hogy végre meggyógyuljak
kimehessek s megtudjam
mit oly rég tudni akartam
mélyen belül mégha titkoltam
is néhanap magam s mások
előtt letagadtam, vagy inkább csak elhallgattam
de hiányzol, szavaimtól mégis félek
hátha megölik ezt az egészet
már nem tudom meddig tarthat
egy embert így vasmarokban
ez az élet nevű kegyetlen játék
remélem valahol vár még
a megoldás
s a boldogság......

Én nem tudom

(Én nem tudom, 2009.06.14 16:27)



Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,

S rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,

Egy pillantásod, hogyha megkeres,

Mint napsugár, mely csillan a tetőn,

Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,

Hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven símogat,

Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Ha balgaság, ha tévedés, legyen.

Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

A boldogság útja

( A boldogság útja, 2009.06.12 08:50)


A boldogság útja

Belebukni mindenbe mit eddig elértél fáj,
de most kell legjobban vigyázni,hogy ne lepjen el a homály.
Állj talpra,kelj fel és töröld le könnyeid,
meg kell mutatnod,ily könnyen nem lehet téged legyőzni,
most tudom,úgy érzed meghalt mindened,
de próbáld meg utóljára,s vedd vissza életed.
Kemény harc vár rád,ezért fel kell készülnöd,
pihenj egy kicsit,majd indulj útnak,újra szembe kell vele kerülnöd.
A kudarc nem jelenti hogy hiába harcolsz ellene,
de megtanít arra,hogy mit kellene
tenned azért,hogy le tudd győzni,
hogy ne tudj többé semmibe belebukni.
Úgy érzed tudom,hogy nem bírod végigcsinálni,
azt hiszed nem tudsz többé vele szembe állni,
de meg kell tanulnod harcolni azért ami a tiéd,
mert ha nem teszed szétválsz,elmúlsz semmivé.
Fogadd meg a tanácsom,tedd meg ha fáj,
s gondolj e sorokra,ha valaki szívedbe váj.
Bizz magadban,hidd el,hogy menni fog,
ha erős vagy többé nincs ami eltipor.
Legyen jég szíved,hogy ne legyél védtelen,
üss nagyokat ha kell,de ne hagyd,hogy elnyeljen a végtelen,
s ne félj,ha eljön az idő szíved majd felolvad,
mert lesz aki védi a bánattól,s örök oltalmat ad,
és akkor látod csak e sorok értelmét,
mert valaki elnyeri majd szíved szerelmét.
Nem kell tudnod,hogy ő mikor jön el,
ne gondolj rá,majd érzed mikor szívére szíved szerelemmel felel.

"Ha elhagysz"

("Ha elhagysz", 2009.06.11 07:45)

"Ha elhagysz, mint az ég alján a nap,
mit is tehetnék, hogy ne szánjanak

Érzelmek

(Érzelmek, 2009.06.10 09:07)




Próbáltam
feledni éveken át,

Rájöttem más
a valóság.

Szívem
legmélyére temettem,

Az irántad
érzett szerelmem.

Nem
számítottam rá,

S újra rám
tört egy reggelen,

Nem tudtam mit
tegyek,

Csak álltam,
mereven és némán,

Azt hittem
álmodom,

Ez nem lehet
valóság.

Nap- nap után
gyötrődtem,

Kínzott a
kétely, és a vágy,

Mely karjaidba
hajt,

Hogy újra
érezzem,

Mi az igazi
boldogság.

Tudom hogy nem
szabadna,

Hisz utjaink
elváltak,

De az
érzelmeknek,

Nem szabhatunk
gátat.

Nem tudom mit
tegyek,

Csak várok.

Talán Te is
érzed,

Mért csináljuk

(Mért csináljuk , 2009.06.08 06:42)

Mért csináljuk azt amit nem szabad?
Hisz tudjuk hogy hülyeség, amit teszünk
sokszor...rosszul cselekszünk
Hisz tudjuk, hogy nem ezt kéne tenni.
A sors ugy hozza, hogy nem megfelelő
személybe leszünk szerelmesek
Minek is izélunk, ha semmi esélyünk?
Mi sem tudjuk, de jo valakinek tetszeni,
kelletni magunkat.
Még ha tudjuk is hogy nem változik,
jo ugy tenni, mintha érdekelnénk.
De ezzel mi magunk "megyünk tönkre",
hiszen csak reménykedünk, álmainkban szeret(kezünk.)
Nincs arra szó, hogy nekünk csak azért kell, mert nem lehet mienk
egyszerűen csak kell, mert ő az akire most szükségünk van.
Mért látnak mindent másképp a fiúk???
mért hiszik azt hogy csak az egonkat akarjuk velük növelni?
Ők sokkal jobban nagyobbra tartják magukat, és erre mi fázunk rá.
Csak szép, , hozzájuk való lányok jönnek be nekik.
Hisz hiába "szeret bele" nem lehet vele,
hisz nem az a lány aki újságok címlapján szerepelhet.
A drágának egy modell lány kéne, kit ismer,
de a lány semmibe veszi és akkor még neekm sírja el bánatát?
Régen volt ez, mégis fáj,
hisz cserben hagyott kit igazán szerettem,
Bíztam benne sok mindent tudott rólam, és ezt fordította ellenem
a saját fegyverem. Szóltam neki hogy nem vagyok olyan mint az a csaj
nem mondom hogy nem vagyok szép, de az a címlaplány sem.
hisz neekd nem feleltem meg.
Sajnálom hogy az idődet raboltam azzal a 6 honappal,
nekem ez sokat jelentett, még az az egy nap is, mikor veled lehettem
sőt az a 4 honap után írt pár sor is ami végül csúnyán végződött, de nem érdekl
hisz te írtál először.
Az hogy most feladom, nem jelenti azt hogy nem érzek már semmit irántad.
Sőt elég sok mindent érzek, de ez így nem jo,
hogy én csak szenvedek.
Elég volt. most már betelt a pohár,
ami már rég kicsordult.
Csak pár szót mondok utolsó szó jogán:
"Mindig emlékszek majd rád, hisz te voltál aki kellett,
akiért majd meghaltam kicsim."

Nem tudom miért lett vége...

(Béby, 2009.06.07 07:46)

Nem tudom miért lett vége ilyen hirtelen,
Pedig nemrég volt, de alig hiszem el.
Olyan jó volt minden a legelején, olyan boldog voltam,
Örültem, hogy láthatlak, de a boldog idők elmúltak.

Nem telik el nap, hogy ne gondoljak rád,
Szívemben megmaradnak a csodás éjszakák.
Az a néhány csupán, amit együtt töltöttünk, igaz, nem sok,
De nekem elég volt, hogy bennem mély nyomot hagyjon.
Miért lett vége? Egyre csak ezen jár az eszem…
Mert nem feküdtem le már az elején veled?
Egyre csak azon gondolkodom, mi lett volna ha…?
De ezt már sosem fogom megtudni,
Mert az időt nem tudom visszaforgatni.
Ami történt, megtörtént, minden így marad.

Ahogy jöttél, úgy el is mentél,
Túl szép voltál, hogy igaz legyél.
Hogy is gondolhattam volna, hogy mindez tovább tart,
Ez én vagyok, nekem csak a rossz juthat.
Ezt már régen megtanultam és megszoktam.
De tudd meg, mindig emlékezni fogok rád,
Az első fiúra, aki megmutatta, miért is szép a világ.
Remélem azért eszedbe jutok majd néha napján.

Kaptam egy kis jót az élettől, de többet akarok,
Miért mentél el?
Inkább nem is kellett volna, hogy összehozzon minket a Sors.
Pedig tudom, minden elmúlik, nem tart örökké semmi sem,
De azt hittem, hogy majd tovább tart veled.
Naiv vagyok, a tündérmesékben élek még,
De meg kell tanulnom, az élet kemény.
Ha nem is maradtunk sokáig együtt,
Ez elég volt, hogy tanuljak,
Ha netán majd jönne valaki,
Tudjam, másképp mit és hogyan csináljak.
Jó lenne még utoljára beszélni veled,
Mert ha én voltam, tudjam, hol rontottam el.
De nem akarok könyörögni, akkor se tettem,
Tudom sajnos, ez így kellett, hogy legyen.

Pedig már az elején azt mondtad, hogy szeretsz,
Nem tudom miért lett vége ilyen hirtelen.
Én akkor még nem mondtam neked,
De már kezdtem érezni, ahogyan az idő telt.
Viszont már sosem fogom ezt mondani,
Elkezdtünk külön utakon járni.
Még mindig azon gondolkodom, mi lett volna ha…?
Utólag rájövök, az kellett volna, sőt akartam.
Bár lehet, hogy te csak azt akartad tőlem, és ha megtettem volna,
Azt mondtad, kösz, elég volt, és zöld utat mutattál volna.

Pedig először a Sors azt ígérte nekünk,
Ha rajtam múlik, sok időt töltünk együtt.
De nem rajtam múlott, így idő előtt vége lett,
De azért köszönöm a Sorsnak, hogy ennyit segített.
Nem tudom, mikor foglak elfeledni, talán soha,
De azért már ideje lesz túllépnem rajtad.
Te biztosan nem is gondolsz rám, eszedbe se jutok,
De szenvedni kell, így tanul az ember tudom.
Beletörődöm, hogy vége, hát ennyi volt,
De nem bántam meg, mert jó volt nagyon.

emlékezz rám...

(emlékezz rám..., 2009.06.05 21:04)

emlékezz rám...

emlékezz rám
amikor vérző felhőktől
búcsúzik az alkony
és a fáradt ráncok
árkokká mélyülnek az arcon

emlékezz rám
amikor a szív dobbanása
már a csendbe akar veszni
ha a lángoló szenvedély
már csak szelíden tud szeretni

emlékezz rám
amikor szemedben utoljára lobban fel
a derű fénysugara
ha egyre sűrűbben érzed
már indulnod kell Haza

emlékezz rám
némán merengő utazásaid
állandó állomása legyek
nem állhatják utadat
folyók és hegyek
benned szülessek meg
újra meg újra
engem ölelj majd
üres ágyadra borulva

emlékezz rám
éjszakáidban én legyek a sötét
nappalaidban hordozzam a szerelem hitét
álmodban én adjam a boldog perceket
ébren Te legyél... aki megint eltemet

 

 

Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>

Statisztika

Online: 2
Összes: 245189
Hónap: 3584
Nap: 96